Az állatorvos vagy a tenyésztő meg tudja mondani, hogy az adott kornak és fajnak milyen súlyúnak kell lennie. Különösen, ha kézzel etetünk egy fiókát, hacsak nem vagy nagyon tapasztalt ember csinálja, a tápszeres etetés előtti és utáni mérlegelés felbecsülhetetlen értékű. Megmérheted a kisebb csibéket egy kosárban is. A nagyobb csibék a kézi etetés ideje alatt megtanulhatnak a mérlegre állni.

Egyes gondozók (én is közéjük tartozom) szeretik a házimadarakat hetente vagy havonta rendszeresen megmérni, hogy ellenőrizzék, hogy megtartották-e a súlyukat. Ha a madár egyszer elérte a megfelelő súlyt, a heti mérlegelés nem fog hetente néhány grammnál nagyobb eltérést mutatni. Ha egy ülő madár sokat mozog, beleértve a repülést is, a zsír izommá alakul, így a madár talán karcsúbbnak tűnik, de nem fog kevesebbet nyomni.

Egyes fajok hajlamosabbak a hízásra, mint mások: a hullámos papagájok, galahok, amazonok és nimfák ilyenek. De a túlsúly-probléma minden olyan fajnál felmerülhet, ahol a naponta elfogyasztott kalóriák több energiát biztosítanak, mint amennyit a madár a tevékenységei során felhasznál. Hiszen sok madár túl sok időt tölt a ketrecben, ahol nincs más dolga, mint enni. Nem használják sem az izmokat, sem a szárnyakat. A repülés 20-szor több energiát használ el, mint az ücsörgés.