Egy élménybeszámoló a szumóról:
"A szumó nem a fiatalok sportja. A 30 ezres arénában jó, ha félház volt, volt ugyan pár gyerek, de legnagyobb számban az idősek, páran el is aludtak.
Szándékosan nem a program elejére mentem - délelőtt még a gyerekek harcolnak, kora délután a juniorok - hanem a végére, amikor a maku-uchik állnak egymással szemtől szemben. Egy óra után el akartam jönni. Épp a sok szemben állás miatt.
Maga a létesítmény – van benne egy kis szoba a régi nagyok ruháival, kézlenyomatukkal -, és a bevonulás fantasztikus, hátborzongató, ahogy kihallatszik, amikor a versenyzők önmagukat spannolva odacsapnak a combjukra, fenekükre, övükre. A hüppögés kintről ijesztőbb, mint amikor kép is társul mellé.
Valahogy az egész élvezeti értékét elveszi, hogy eltelik két perc, amíg egymásnak mennek. A feszültségemet nem fokozták, inkább csak időpocsékolásnak tartottam, idegesített, mire várnak még? Tévében persze ez egész más, ezeket a helyi közönségnek szánt, de hosszú távon élvezhetetlenül gyenge színpadi elemeket egyszerűen kivágják. Ezt viszont nem tudtam."
A cikk részleteit itt olvashatod tovább: KATT
From: sportgeza.hu
|